7434 Mezőcsokonya, Petőfi u. 26
+36 (82) 820 443
+36 (82) 820 443
info@biofa.hu

Receptek > Aszaló > Gyógynövények / Fűszernövények

Vissza

A menta szárítása

Töbféle fajtája is létezik. Termeszteni a borsos mentát szokás. Kertekben, erdők szélén előfordul még a fodormenta is, amely éppoly jó, mint a termesztett borsosmenta. A borsos menta egy nagyobb cserépben is termeszthető. Ha van kertünk, érdemes egy zugába borsos mentát tennünk, nem igényel gyakorlatilag semmi gondozást.

A menta gyógynövény és fűszernövény is. Ezért különösen érdemes tartanunk kertben, cserépben. Ha aszalógéppel kiszárítjuk, egész télen át fogyaszthatjuk és élvezhetjük áldásos hatását.

 


 

A menta szárítása

A mentát száríthatjuk levelnként, vagy kis ágacskaként szellősen rárakva a tálcákra. Ha ágacskaként szárítjuk, akkor a leveleket száradás után szedjük le az ágakról. Alacson hőmérsékletet válasszunk, hogy kíméletes legyen a száradás. Így sokkal szebb, ízgazdagabb lesz a mentánk.

Tároljuk jól záródó edényben, hűvös, sötét helyen.

Használhatjuk azonmód teába, vagy morzsolva fűszerként. A délies konyhák használják a mentát mind húsba, de édességekbe is tehetünk mentát, vagy a tetejét szórhatjuk meg mentával.

Ha tiszta üvegbe helyezzünk feléig szárított mentát és ráöntünk egy negyed liter vodkát, nagyon kellemes menta-eszenciát kapunk. Ebből elég egy kiskanálnyi télen a teánkba, avagy pudingokba, édességekbe.

A borsmenta, angol menta, csokoládé-menta
peppermint, chocolate mint
(forrás: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/borsos_menta.html

Az ajakosok családjába tartozó Mentha nemzetség mintegy 25 fajt és számos hibridetfoglal magába. A nagy alakgazdagság miatt áttekinthetőségük nem könnyű. A borsos menta a Mentha viridis és a Mentha aquatica kereszteződéséből jött létre, bár egyesek szerint más szülőpartnerek is lehetségesek. Mesterségesen állították elő, ezért természetes körülmények között nem fordul elő, bár gyakran találkozunk termesztésből kivadult és elfajzott alakjaival. A 3-4 termesztett mentafaj közül a borsos menta a legjelentősebb.

Évelő növény, gyökere vékony fonálszerű, fehér színű. 3-4 mm vastag gyökértörzse tompán négyszögletes (szár jellegű), sötétbarna. A szárcsomókon (nóduszokon) apró, fehér allevelek találhatók, innen indulnak ki a vékony gyökerek és a föld feletti hajtások. A gyökértörzsből kiinduló tarackok az egy méter hosszúságot is elérik, kezdetben fehérek, később ibolyaszínűvé válnak. A legfelső ibolyaszínű szár a föld felszínén fut és fontos szerepet játszik a növény tovaterjedésében, ugyanis gyökér- és hajtásképzésre ez a legalkalmasabb. Négyoldalú, gyéren szőrös, kissé pirosló szára 60-80 cm magasra nő meg és csak a felső részén ágazik el. Tojásdad-lándzsás, keresztben átellenesen álló szárleveleinek válla kerekded. A sötétzöld levél fonákán az erek ibolyásak. A levéllemez mindkét oldalán illóolajtartó mirigyszőrök találhatók, amelyek kissé besüllyednek a levél szövetébe. A mirigyek illóolajában a mentői gyakran kikristályosodik. Az erek mentén egy- vagy többsejtű fedőszőröket is találunk.

A levéltelen virágzat 6-8 álörvből álló, szaggatott, keskeny füzér. A virágok mur-vácskái a virágzat alsó részén "nagyobbak és szélesebbek, egyébként 1-2 mm hosszúak, szálasak, pillás hegyűek. A 3-4 mm hosszú csésze 10 erű és 5 fogú. Világos kékeslila pártája 4-5 mm hosszú, a csészéhez hasonlóan kopasz, csöve fehér. A párta majdnem sugaras szimmetriájú, felső ajka egy, az alsó 3 karéjú. Négy, általában meddő porzója egyforma hosszú. Termője négybarázdájú, apró, vörösesbarna, négy részre hasadó makkocska képződik belőle. Termést, csíraképes magot csak ritkán érlel.

 

Környezeti igénye

Szélsőséges hőmérsékleti körülmények között is jól termeszthető. 10-12 °C-on megindul a növekedése és ha nincs nagyobb hőingadozás, akkor egyenletesen fejlődik. 20-22 °C-nál nem igényel nagyobb meleget, de a 30-32 fokot is elviseli. Sekélyen futó gyökérzete ellenére igen jól áttelel, zöld hajtásai is kibírják a mínusz 5-6 °C-ot. Föld alatti hajtásrendszere hó nélküli száraz, kemény teleket követő tavaszon is kihajt, hóborítással a nálunk előforduló leghidegebb telek sem okoznak kárt benne. Hőigénye alapján Magyarország hűvösebb területei is megfelelőek számára.

Erősen fényigényes. Nemcsak az árnyékot nem szereti, hanem tartósan borús időben az illóolaj-tartalma is erősen csökken. A fényerősség és a megvilágítás időtartama sem mellékes számára. Értékes, magas illóolaj-tartalmú hajtások hosszú nappalok hatására fejlődnek ki. Ablakban télen is termeszthető, igaz, a gyengébb megvilágítás idején fejlődő levelei kevésbé aromásak.

Vízigénye igen nagy, ez két okra vezethető vissza. Az egyik, a sekélyen futó gyökérzete, a másik, az igen nagy párologtatási együtthatója. A tenyészidőben 700-800 mm csapadékot igényel. Ennyi vizet csak öntözéssel kaphat. Vízigénye a hajtásnövekedés kezdetétől a virágzásig meredeken emelkedik, a virágzás után egy darabig egyenletesen nagy, majd kissé csökken. Vágás után a vízfogyasztása ismét nő. Nemcsak folyamatos növekedéséhez, hanem az illóolaj-felhalmozáshoz is sok vízre van szüksége. Szárazságban, vagy ha a talaj vízkapacitása tartósan 70-80%-os telítettség alá süllyed, illóolaj-tartalma jelentősen visszaesik.

A talaj iránt igényes növény. Ez az igényesség a talajszerkezetre és a tápanyag-összetételre vonatkozik. Vízigényét csak jó vízgazdálkodású, középkötött talajon elégíthetjük ki. Mély rétegű, humuszban gazdag területet válasszunk termesztéséhez. Homokos vályog- vagy öntéstalajokon kívül a tőzegtalajokon is szépen virít, ha azok semleges, esetleg enyhén lúgos kémhatásúak. Szélsőséges (futóhomok, erősen kötött agyag) és ahhoz közel álló talaj sem alkalmas számára.

Egyike a leginkább tápanyagigényes fűszernövényeinknek. A talajszerkezet javítására és az egyenletes tápanyagellátásra legjobb a szerves trágya. 10 m2-es területre 30-40 kg érett trágyát szórjunk ki. Az előkészített talajba közvetlenül ez után vagy a második évben telepítsük. Nagy humusztartalmú területen műtrágyázással is beéri. A legfontosabb szervetlen ionokból egyenlő arányban igényel nagyobb mennyiséget. Telepítéskor 70-80 dkg pétisót számíthatunk 10m2-re, ehhez még adjunk szuperfoszfátból 60-70 dkg-ot, kálisóból 30-50 dkg-ot. A további években elegendő 50-60 dkg pétisó és ugyanennyi szuperfoszfát, valamint 25-30 dkg kálisó. Az alaptrágyákat érdemes kiegészíteni levéltrágyákkal (Wuxal, Peretrix stb.), melyekkel a számára oly fontos mikroelemeket (bőr, mangán, kobalt) megkaphatja.

 

Termesztése

Szaporítása vegetatív részekkel, föld alatti és feletti hajtásdarabokkal történik. Csíraképes magot ritkán terem, ezért sokkal biztonságosabb a növényi részekkel való dugványozás. Erre a legalkalmasabbak a föld alatti hajtások. A két-három éves töveket ősszel, a vágás után ássuk ki. Az indák víztartalma nagy, 80% körüli, ezért néhány óra alatt kiszáradhatnak és telepítésre alkalmatlanná válnak. Azonnal ültessük el, esetleg fóliával, földdel takarjuk. Amennyiben a fagyokig nem tudjuk elültetni, akkor prizmában, pincében; kiszáradástól védve tavaszig eltarthatjuk. A kiemelt 50-100 cm-es indákat (sztólókat) 20-30 cm-es darabokra szétszedve, 50-60 cm-es sortávolságra, egymástól 5-8 cm-re ültessük el. A telepítés egyszerűsíthető, ha előre kihúzunk 15 cm mély barázdát, gyorsan belerakjuk a sztólókat, majd nedves földdel takarjuk. Mind a barázdakihúzást, mind a tövek kiemelését gyorsan, egymással párhuzamosan végezzük, hogy se a szaporítóanyag, se a talaj ne száradjon ki. A száraz talajt ültetés előtt alaposan töltsük fel vízzel és gyorsan ültessünk, mert a nyitott barázdában 15-20 perc alatt megfonnyadnak a sztólók.

A télire kényszerből elvermelt indákat kora tavasszal, mihelyt rá lehet menni a talajra, el kell ültetni. Az őszi telepítés azonban sokkal biztonságosabb, mint a tavaszi. Nyár elején szaporítható gyökeres sarjhajtásokkal is. A vízszintesen futó föld alatti és föld felszíni indákból előtörő hajtásokat indadarabokkal együtt válasszuk le az anyanövényről és azonnal, öntözéssel egybekötve, ültessük el. Gyökeres sarjhajtások szedése előtt alaposan öntözzük be a területet, mert így könnyebben leválnak a tőről. Többéves telepen a ritkítás során számos továbbszaporításra alkalmas zölddugványt nyerhetünk. Mindegyik módszernél nagyon fontos, hogy csak egészséges, fajtaazonos tövekről szedjünk szaporítóanyagot.

Tavasszal a kihajtás után azonnal kezdjünk hozzá a gyomtalanításhoz. Ez különösen fiatal telepeken fontos, mert később zárt állományt képez és árnyékolással jelentősen csökkenti a gyomok kelését. Az egyre jobban szétterpeszkedő növényeket később kapával könnyen megsérthetjük, ilyenkor már csak sekély, saraboló kapálást, illetve kézi gyomlálást végezhetünk. Nagy vízigénye miatt a csapadékviszonyoktól függően 4-7-szeri öntözést igényel. Az öntözések előtt fejtrágyázzunk. Az állomány fejlődését folyamatosan kísérjük figyelemmel és a megjelenő idegen mentafajokat tőből távolítsuk el. Ősszel, a fagyok beállta előtt szedjük fel és ültessük át vagy helyben hagyva 5-6 cm-es földdel takarjuk be a sorokat, a sorok közét feláshatjuk és műtrágyázzuk.

Legveszélyesebb kórokozója a mentarozsda (Puccinia menthae Pers.), melyet a levélfonákon, száron világos, majd sötétbarna rozsdafoltokról ismerhetünk fel. A fertőzött részek elvesztik zöld színűket, elszáradnak, értéktelenné válnak. Hűvösebb, csapadékos időben a gombafertőzés igen gyorsan terjed. A legelső fertőzésgyanús tünet észlelésekor kezdjünk hozzá a védekezéshez.

A borsos menta és más mentafajok ültethetők erkélyládába, cserépbe; városi lakásokban kellemes illatukkal, üde színfoltot adnak.

Szedését egy évben kétszer végezhetjük. A lakásban vagy annak közelében tartott mentát fűszerezésre bármikor szedhetjük. Legértékesebb a levele, melyet a bimbók megjelenése előtt fosszunk le a szárról. Nem szükséges levágni a hajtásokat, alulról felfelé a levél kifejlődésével párhuzamosan szedjük. Nagyobb területről a virágzás kezdetén kaszával vagy sarlóval vágjuk le a növényeket 5-6 cm-es tarló visszahagyásával.

A gyűjtés, illetve a vágás optimális időpontja 10 és 16 óra között van, ekkor legmagasabb az illóolaj-tartalom.

Nálunk saját nemesítés nincs, a termesztésben található fajták és változatok angol eredetűek. Míg a szerzők egy része a borsmentát távol-keleti származásúnak tartja, többségük kifejezetten európainak, azon belül is a brit szigetekről eredezteti. A korszerű, új fajták elszaporítását a legmodernebb technika (mikroszaporítás) segítségével végzik, mert telepítéséhez elég sok szaporítóanyag (10 m2-enként 130-135 db gyökeres hajtás) szükséges. Jól beállított ültetvény egy évben háromszor is vágható, 3-5 kg zöldtömeget adva.

 

Felhasználása

A mentafajok termesztésének és felhasználásának kezdete az ókorra nyúlik vissza, a borsos mentáé azonban csak 250 évre. Azóta azonban a legfontosabb mentafajjá lépett elő. A friss és szárított növényi részek összemorzsolva erős, mentolos illatúak, ízűk égető, majd hűsítő. 1-2,5%-nyi illóolajának fő komponense a mentői (45-60%), ezenkívül még találunk benne mentofuránt, mentont, mentílacetátot stb. Az illóolajon kívül rozmarin-sav, flavonoidok (luteolin-7-ramnoglükozid, diozmin stb.) is előfordulnak a föld feletti részekben. Főként a gyógyászat, a kozmetikai ipar használja. Konyhai fűszerként, pl. húsfűszernek kevés helyen ismerik. Teák, italok ízesítésére kiválóan alkalmas.

Cserépben nevelve a téli időszakban is mindig friss levelet tehetünk a teába. Saláták, hústöltelékek, sültek ízesítésére más fűszerekkel (izsóppal, majoránnával, kakukkfűvel) kombinálva használjuk. A mentaolajat kiterjedten keverik parfümökbe, szájvizekbe, fogkrémekbe. A gyógyászatban étvágyjavítónak, szélhajtónak, emésztési zavarok ellen adják. Külsőleg kenőcsökben, ecsetelőkben a mentői baktériumölő hatása miatt gyulladáscsökkentőként és hűsítőként szerepel. Amerikában és Ausztráliában óriási mennyiséget használnak fel rágógumi ízesítésére. A felhasznált mentaolaj minőségét a fajtán kívül elsősorban a környezeti tényezők befolyásolják. A kereskedelemben kapható mentaolajok közül a legértékesebb az ún. Mitcham-olaj.

2011-07-25 14:04