7434 Mezőcsokonya, Petőfi u. 26
+36 (82) 820 443
+36 (82) 820 443
info@biofa.hu

Receptek > Aszaló > Gyógynövények / Fűszernövények

Vissza

Bazsalikom szárítása

Bazsalikom szárítása

Szárításhoz vágjuk le a bazsalikom ágait, levelestől.

Tegyük a megmosott leveles ágakat az aszaló tálcáira. Az alsó tálcát béleljük ki egy szitabetéttel, hogy ne potyogjon a készülékre a szárított növény esetleges törmelékes része. Lazán, szellősen helyezzük el az ágakat az egyes tálcákon.

Az ajánlott szárítási hőmérséklet

Állítsuk be az EZIDRI FD 500-as készülékünket növény-szárítási, legalacsonyabb, azaz LOW fokozatra, az EZIDRI FD 1000-es modellen pedig válasszuk ki a 350 fokot. Csakis alacsony hőmérsékleten nyerünk igazán jó minőségű szárítmányt.

Az Avair Vega típuson is kb. 35 – 40 Celsius fokon szárítsuk a fűszert.

Kb. 8-10 óra alatt a fűszer jól megszárad és morzsolható lesz. Feltétlenül addig szárítsuk, amíg az ujjainkkal könnyedén el tudjuk morzsolni a leveleket!

Ha megszáradt a bazsalikomunk, szedjük ki egy tálba. Várjunk, míg egy kicsit kihül.

Ekkor „húzzuk le” a leveleket az ágakról, az ágakat dobjuk ki. A száraz bazsalikom-leveleket morzsoljuk apróra az ujjainkkal. Nagyon finom, illatos szárítmány kapunk!

A kész szárítmányt tároljuk jól záródó edényben, száraz, hűvös helyen.

Használható minden olaszos típusú tésztás ételekhez, de ugyanúgy megszórható vele egy-egy hússzelet, pompás mediterrán típusú salátákhoz is!

Óvatosan bánjunk vele, mert erősen aromás, illatos fűszer!

 

 

 

A bazsalikomról (forrás: Wikipédia)

Bazsalikom

  

A bazsalikom (Ocimum basilicum L.) dísz-, fűszer-, és gyógynövény. Népies elnevezései: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors.

 

Őrölt bazsalikom

Eredetileg Dél-Ázsiából, Perzsiából, Afrikából került Európába, és itt is kedvelt, egynyáriként termesztett kerti, cserép- és fűszernövény lett. Jellegzetes illatú és dús aromájú, színe zöld, virága pedig fehér színű.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az ajakosak családjába tartozó Ocimum nemzetség 50–60 faja Afrika, Ázsia, Amerika trópusi tájain honos. A Dél-Ázsiából származó O. basilicum a legjobban elterjedt és termesztett faj, amely a mérsékelt égövi klímát is elviseli. Ismerete és termesztése hazánkban több száz éves.

Származás, illetve levélnagyság alapján hazánkban két nagyobb típushoz tartoznak a termesztett változatok: a nagy levelű dél-európai típus és a kisebb levelű afrikai, amely utóbbi illóolajában a linalool helyett kámfor van.

Jellemzői[szerkesztés]

Egyéves növény. Karószerű főgyökere számos oldalgyökérre ágazik. Nem hatol mélyre, de dús elágazódásával viszonylag nagy talajréteget sző át. Mereven felálló. 40–60cm hosszú szára a gyökérnyaktól sok oldalhajtásra ágazik el.

Szára az ajakosok családjára jellemzően négyszögletes. A szár hossza, a levél alakja és színe alapján számos változatát különböztetik meg – a legtöbb helyen a kis, zöld levelű változatát termesztik. A száron és a levélfonákon az erek körül igen gyéren szőrök nőnek. A tojásdad levelek széle csipkés vagy bevagdalt, levélnyelük rövid, válluk lekerekített. A csupasz, vékony levéllemezen gyengén kivehető az erek mintázata.

Szárvégi, laza álfüzér virágzatának egy-egy örvében 6–8 virág nő, az örvök száma 10–18. Csészéje zöld, széle a sziromlevelekkel együtt gyéren szőrös. A csésze felső ajka ép, széles kerekded, míg az alsó ajak négyfogú. A sárgásfehér vagy pirosló párta felső ajka négykaréjú, az alsó enyhén, homorúan hullámos. A párta rövid csöve általában fehér. A porzók a fehér párta alsó ajkához simulnak, annál valamivel hosszabbak. A két termőlevél összenövéséből keletkezett felső állású termőből 4 fekete makkocskatermés jön létre.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, ami illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. A zöld növényi részekben sok a C-vitamin.

Felhasználása[szerkesztés]

Igen sokoldalúan használható: levesek, (különösen fehér babból készült) főzelékek, saláták, szószok, pácok, sültek, mártások, darált húsok, halételek, kolbászáruk, növényi ecetek, ecetes és vizes uborka ízesítéséhez, gyógytea készítésére.

Főtt ételekhez a főzés utolsó perceiben kell hozzáadni. Íze a legjobban citrommal és fokhagymával kombinálva érvényesül.

Sokféle hatást tulajdonítanak neki. Nem csak afrodiziákumnak tartják, de emellett javítja az étvágyat és az emésztést, szél- és vizelethajtó, nyugtat, és még a köhögést is csillapítja.

A népi gyógyászatban étvágygerjesztőnek, vizelet- és szélhajtónak, köhögéscsillapítónak használják. Főzetét külsőleg borogatásra, torokgyulladás esetén öblögetésre is alkalmazzák.

A kerti bazsalikom leveléből készült forrázatot gyomorrontás és étvágytalanság esetén alkalmazzák. A felfúvódás és a bélgázképződés kiegészítő kezeléseként szélhajtónak használják. Összehúzó hatása enyhíti a garatgyulladás tüneteit. Külsőleg alkalmazott alkoholos kivonata a sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre ajánlott; a bazsalikomot gyakran más növényekkel (menta, fűszerkömény) együtt használják.[1]

A kereskedelemben morzsolva forgalmazzák. Légmentesen lezárt fűszertartóban, fénytől védve, lefagyasztva vagy kevés -ecet-olívaolaj keverékben eltéve tárolandó.

Életmódja, termesztése[szerkesztés]

Meleg, félárnyékos helyen érzi jól magát. Általában barna homoktalajokon, magról március-áprilisban langyos ágyba vetik, majd május elején 20–30cm-es távolságra palántázzák. A virágzó növényt vágják, szárítják, majd a leveles hajtásokat lemorzsolják.

Cserépben, balkonládában, akár a konyhaablakban is nevelhetjük.

Hosszú, álörvös virágzata alulról felfelé folyamatosan nyílik. Júniustól szeptemberig virágzik, a nyár második felétől nyíló virágok mellett már érett mag is található.

 

 

2013-08-20 19:39